Alkudozás.        Élet vagy Halál.     /Szakály Éva/

Uram, ma lettem nyolcvanéves, túl gyorsan múltak el az évek,
Még oly sokat szeretnék tenni, úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne, ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő, add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni, újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat, megérhetném a nyolcvanhármat

Uram, Te látod a világot, gyorsan jönnek a változások,
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad, sok újat lát ki élve marad,
Még oly sok minden ide köthet, úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet, a világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat, nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom, Uram, hogy sokat kértem, hisz oly szép lehet fenn az égben,
S én mégis arról tervezgetek, hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton, el is kések majd sokszor, tudom.
Tudasd velem, ha meggondoltak, betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam, emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék, mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek, Uram ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet, ha meglátom a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted, s ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy, könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek, hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő, de had legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet, és hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elveszett párom, ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem, de ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól nem félek, megadod a kilencvennégyet?

A korra nincs szabadalom, számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött, akkor lehetnék kilencvenöt

Manapság már hallani olyat, emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom, segíts át a kilencvenhaton!

Ha még hirtelen meg nem halok, kis vagyonkámmal rendben vagyok
Elég lesz talán még egy évig, kihúzhatnám kilencvenhétig.

Hála Neked, nagy a családunk, még egy pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket?  - ugye ezt mondtad, megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt, megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem, tán el sem hiszed, a kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban, a népek azt mondhatják rólam,
„ez aztán igen szép kort ért meg, hisz tegnapelőtt volt száz éves!”

Uram, ez életet Te adod, úgy  veszed el, amint akarod,
Nem is zavarlak többet téged, ne vedd komolyan, amit kérek,
CSAK BESZÉLNI VÁGYTAM VÉLED. …  

 
A mai napon történő bejegyzésem kísérletezés.  Azaz most gyakorlom a  szövegek, képek beillesztését.
Tudom nem egészen tökéletes, de talán éppen ez az, ami megmozgatja ismét az agytekervényeimet.     
Kedves  Nyugdíjas  Társaim ez is egy útja lehet  a napi örömforrásnak. Különösen akkor ha sikerrel jár.
Kedvenc mondásaimhoz tartozott már ifjú koromban is  /de régen is volt/   hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Hát nem adom fel.