Amikor már férj-feleség nyugdíjasként él egymás mellett, nagyon kell vigyázni, hogy ki ne alakuljon az egymással szembeni elhidegülés.      Ugye milyen ridegnek tünik ez a szó ELHIDEGÜLÉS??    De gondoljátok át és ha őszinték vagytok magatokhoz, akkor elismeritek, hogy bizony,  sajnos  gyakori jelenség.

Hiszen mindketten kicsöppentettek az élet forgatából, új időszámítás kezdődött napjaitokban.  Megszűnt a már évtizedek alatt rutinná vált életritmus.  Nincs munkahelyi kötelesség-, felelősségérzet.  A haszontalanság érzése kezd eluralkodni rajtatok.  Hiányoznak a munkatársak, stb.

A korábbi egymással szembeni életforma is megváltozott.   Most már a nap 24 órája elsősorban férj-feleség között telik el.     És ezt az időt kellene kizárólag egymás számára kellemessé tenni!!!

Az idő múlását nem tétlenséggel, - amikor csak vánszorog az idő mellettünk, hanem  TEVÉKENYSÉGGEL KELL MEGTÖLTENI!

Ez nem is olyan könnyű.  Különösen akkor nehéz, ha nincs azonos érdeklődési kör, - ami származhat a korábbi szakmai, munkahelyi egymástól való eltérésből is. Pl. temészettel foglalkozó, eü.-ben dolgozó, hivatali alkalmazott, tervező-, művészet, termelési feladatot ellátók, stb.-ből adódó különbségekből.

Amikor a munkahelyből adódó kötöttségek megszünnek, nagyon tudatosan kell egymásra figyelni a házaspároknak.   Ha ezt elmulasztják nem lesz számukra derűs öregkor.

Ügyeljetek az alapvető 3 dologra:

      1./ Egymásra figyelés.  /Nem közönnyel szemlélni a másik fél úgynevezett hobbyját./

       2./ Megbecsülés. Értékelni kell a társ minden rezzenését. /Hiszen évtizedes munka melletti együttlét után, amire akkor nem volt idő, most kell  - kellene - bepótolni./

      3./ Kompromisszum kötés. Melyet elsősorban esténként a napközi vitás helyzetek meg-, átbeszélésen keresztül meg kell oldani.

Ne feledjétek soha el, hogy a nyugdíjba vonulással kérlelhetlenül bekövetkezett az az idő, amikor már leginkább csak egymásra számíthattok.  JÓBAN ÉS ROSSZBAN EGYARÁNT.  Ekkor csak együtt tudjátok bíztositni a harmonikus öregkort.  /A családtagok szerepéről később fogok majd írni./  Szánjatok rá  IDŐT, hogy most még együtt felfedezhessétek a hétköznapokban is rejlő új, szép dolgokat.

         "...Az emberek csak akkor tudják meg, valójában mire is van szükségük,

             amikor már nincs meg semmijük."            /Karl Bunsch/

Fenti írásomat gondolatébresztőnek szántam azoknak, akik még társukkal együtt tölthetik a majdan semmibe vesző napjaikat!