Az én miatyánkom.

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó, LÉLEK ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, és reményteljesen fohászkodj.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben.

Mikor magányod ijesztően rászakad,
Mikor kérdésedre választ a csend sem ad,
Mikor körülvesz a durva szavak özöne,
Átkozódik a rossz, merre is van most az Isten?
Ó, Lélek ne csüggedj! Ne roppanj össze.
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, szenteltessék meg a te neved!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek már nem látod hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz a bajban már nincs barát, ki veled törődne.
Ó, LÉLEK ne csüggedj, ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod és mond
Uram, legyen meg a te akaratod!

Mikor életedbe lassan bele fáradsz és
Mikor hited gyengül, - sőt – ellene is támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs sem kedved, sem erőd.
Minden lázadozik benned, hogy tagadd meg ŐT!
Ó, LÉLEK ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel újra a magasba, s hívd Istened:
Uram! SEGÍTS – s bocsásd meg vétkeimet.