naplemente

naplemente

Unokákról.

2007. október 20. - naplemente

Életünk  legszebb pillanatai közzé tartozik, amikor megszületik az első unoka.
Jó esetben követi őt a második, néha ennél több is.

Mi nagyik tudjuk mind, milyen boldogság az első szavát meghallani. Óvodába kísérni /ezzel mindjárt könnyíteni tudunk a fiatal szülők leterheltségén is/.

Majd jönnek az ált. iskolás évek. Amikor mi nagyszülők - néha hamis illúziókat kergetve -   már tervezzük az ő jövőjüket.   Nem is olyan ritka eset, amikor túlértékeljük őket.   Hiszen a MI unokánk a legszebb, a legokosabb lehet csak.

Aztán innen megkezdődik /általában/ a félrenevelése is.

Sajnos nem kevés azon nagyszülők száma, aki anyagi, sőt fizikai erején felül is túlvállalja önmagát.

A 14-18 éves korúak nagyon hamar észreveszik, hogy amit a szüleiktől nem kaphatnak, meg pl.drága játék, ruha, stb. azzal a nagyihoz kell fordulniuk. És többségünk szembehelyezkedik még saját gyermekével is, ezzel komoly konfliktust idézve elő. /Vigyázat ! Romlik a gyermek-szülő kapcsolat ezzel./    Gyakrabban, mint szükséges lenne, feltöltjük a Mobiljukat, több zsebpénzt adunk, még néha azon áron is, hogy lemondunk saját kis ínyencségeinkről, csak, hogy „Ő” könnyelműen eltékozolja - feleslegesen - a nyugdíjas nagyik pénzét.
 

Véleményem szerint saját gyermekünk nevelési elveibe ne avatkozzunk be. Természetes beszéljük meg velük, ha mi nem találunk valamit rendben, vagy másként látunk egyes dolgokat. Csak közös egyetértésben lehet biztosítani, a mi unokánk, az ő gyerekük jövőjét. Vitatkozni is kell rajta, de ezt soha ne az unoka előtt tegyük meg!

Aztán ha nagykorú /18 éves/ lesz a „kis” unoka, tanuljuk meg  elengedni. Ne láncoljuk, főleg ne pénzzel, magunkhoz. Lényeg legyen, hogy 18 éves korára felismerje, hogy kötelességei is vannak és nem csak jogai. /De a háttérben mindig érezze, hogy bizalommal vagyunk feléje./

Csakis ezáltal lehet elérni, hogy kiegyensúlyozott, tetteiért felelősséget vállaló felnőtt lesz.

Tudom - ha olvassa valaki is e témában írottamat – gondolhatja, hogy bla…bla.., amiről itt dióhéjban /megtapasztalt/ gondolataimat közre adom.

Pedig igazán szép, örömteli csak akkor lesz  majd az unoka-nagyszülői viszony, ha már kiskorában /s ekkor még nekünk is több a fizikai energiánk/ sokat kirándulunk, játszunk vele. Ha nálunk van, esténként mesével meghitté tesszük az együtt töltött napokat.

Ezek lehetnek a legjobb befektetéseink, hogy majd kamaszkorára ő mesél nekünk. Ha ez bekövetkezik, mindig figyelmesen hallgassuk és szeretettel, türelemmel érveljünk, sőt néha ne szégyelljük bevallani, hogy bizony mi is tévedhetünk.

Nem árt, ha egy-egy alkalommal barátait is meghívjuk. Igy megismerhetjük, hogy milyen társasága van. De ne törjünk pálcát felettük, ha pl. mi túl modernnek ítéljük meg őket, hiszen az élet halad előre, és a mi nagyszüleink is másként érték meg, pl. az akkori farmer - hosszúhaj korszakot.

Fentiekről ne felejtsünk el gyerekünkkel sem beszélgetni. Hiszen közös érdek, hogy az unokánkból milyen felnőtt lesz.

Végezetül:  nem az a lényeg, hogy milyen gyakran jön, de az igen fontos, hogy a nagyszülőknél töltött órák kellemes emléke rögződjön benne. Így biztos, hogy AKARNI fog többször is látogatóba jönni. Soha nem szabad kényszeríteni, mert sündisznócska állásba fog helyezkedni és szúrni fog, ill. bántó kifejezést fog használni. Tiszteljük az ő véleményét és a legkisebb sikerét, értékeljük, DE REÁLISAN.

 
Mai gondolataimat az alábbi bölcselettel zárom:
 

„A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan

 nagy boldogságot várunk.”
                                              /Fontenelle/.

                                  

 


 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://idoskor.blog.hu/api/trackback/id/tr82202189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SZB38 2007.10.22. 10:42:52

Háááááááát...Vártam kicsit míg ide írom, hogy én mit, hogyan.... Persze nem unokákkal, csak unokaöccsökkel. Mert nálam mindent szabad volt /az ésszerűség határán belül/ - de mégis sokkal többet, mint otthon. Ezért nálam vágták el először késsel az ujjukat, itt kalapáltak szög helyett ugyancsak az ujjacskájukra... Viszont itt kaptak főzőkanállal egyszer a fenekükre is...ami otthon sosem fordult elő.
És elmúlt 20-25 év, s a mai napig szerető szívű, segítőkész, aranyos, normális gyerekek - mondhatom mindenféle elfogultság, dicsekvés nélkül.
És a pénz ? Hát bevallom, olyan sok sose volt, hogy mercédeszt vehettek volna belőle, de azért bizony ha tudtam, adtam, és megmelegedett a szívem, mert adni jó. Azt tudtam - hiszen úgy nevelődtek - hogy hülyeségre nem költik.
Amire büszke vagyok: a természet szeretetét én neveltem beléjük - nagy kirándulók, természet-fotósok. Megérte a sok kirándulás, mese és a természet lágy ölén okosan együtt eltöltött idő.

naplemente 2007.10.22. 11:54:26

Hát, valóban az éssszerüség határain belül, van a hangsúly. De amikor a szülők akarata ellenére még az 5-7 évesekkel is csak "gagyogva" beszélnek az igen túlzás. Kedves blogtársam, te helyesen ÉS EZ LÁTSZIK A VÉGEREDMÉNYEDEN - teljesítetted feladatod. Az én blogomban nem rólam volt szó, hanem az ismeretségi körömről.

Petrovszky Vera 2007.10.24. 15:36:17

Nekem már 4 unokám van, a legidősebb 12 éves fiu.
Amikor egészen kicsi volt /4 éves koráig együtt laktunk. Utána minden hétvégét nálam töltött. Azt igérte /?/ 17 éves koráig minden hétvégén nálam lesz.Azután kiderült, nálam 10 órakor villany oltás van, az anya pedig megengedi hétvégén hogy akár
fél 3-ig /!/ is nézheti a tv-t. Nálam 10 ig is csak rajzfilm adók mehetnek, otthon meg megnézheti a legkegyetlenebb krimit is.Ugye nem baj nagyi, ha nem jövök? Nem haragszol?

naplemente 2007.10.24. 16:05:35

Kedves Vera Nagyi!
Helyesen teszed, ha nem hagysz mindent a fiúcskára. Sokszor - hosszútávon - akkor teszünk jót szeretteinkkel, ha tiltani is tudunk, lényeg a kövekezettesség.
süti beállítások módosítása