Az október 6-i Dunántúli Naplóban olvasható :  

BEZÁRKÓZNAK  ÉS A RÉGI  IDŐKRŐL  ÁLMODOZNAK AZ ÖTVENESEK..

A cikk olvasása után, enyhén szólva felment a vérnyomásom.     Hiszen már az ötven felettieket is úgy jellemzik, hogy…….  ötven felett nem sok remény van a boldogságra……  az életkor előrehaladtával jellemzővé válik a bezárkózás….az idősebbek között legtöbb tévéfüggő…… a nyugdíjasok szívesen szöszmötölnek.

Nem fogadom el ezt az állítást! Véleményem szerint ez össztársadalmi tévhit. Ilyen pesszimista hangvétellel nemigen lehet a derűs időskort elősegíteni.  Így csak a reménytelenség, feleslegesség érzete alakulhat ki, ill. rögződhet az emberben. Széleskörű ismeretségi körömben  - ellentétben a cikkben  leírtakkal -  egész más tapasztalataim vannak.
Mondhatják többen, hogy talán engem szerencsés emberek vesznek körül. De tulajdonképpen mitől is érezheti  magát  szerencsésnek az ember??
Hát…..hm….. elsősorban egyéni hozzáállás kérdése, azaz a mindennapi problémákhoz való  viszonyulás.

- senki sem boldognak, vagy szerencsétlenek  születik  /vitatkozhatunk róla!/
- a szerencsét a hétköznapi dolgokban /sokszor apróságokban/  fel  kell fedezni,
- hinni kell, hogy a rossz után, biztos jönni fog a jó,
- a sikert akár kicsi, vagy nagy, kell  tudni élvezni,
-a szerencse függ a lehetőségektől is, ezért keresd olyan emberek barátságát, akiknek társaságában vidám lehetsz,
- ápold a barátságot, élvezd az együtt töltött időket,
- ne felejtsd el, hogy ne csak várj, hogy kapj, de tudjál adni is /segítséget nyújtani a nálad elesettebbnek, és ilyeneket mindig  találhatsz/,
- szerencsés az az ember, aki saját magában felfedez valamilyen irányú kreativitást és  azt fel  is használja a mindennapokban,
- tanulj meg álmodozni, és álmaidból valósíts  meg  dolgokat, mert nem elég csak akarni valamit, de tenni is kell érte. /ez egy lényeges pontja a  szerencsének./
- állandóan senki sem szerencsés.  Néha kell egy kis szünet is, ezáltal jobban fogjuk élvezni a majd bekövetkező szerencsésebb időszakot

Az alábbi, kissé keserű igazságot tartalmazó aforizma úgy érzem, illik a nyugdíjas korosztályhoz:

                         Aki hallgat, azt elfelejtik,

                         Aki nem halad többé, az hátrál,

                         Aki megáll azt eltapossák.

                         A változatlan állapot a vég kezdete,

                         A halál félelmetes tünete és jósjele.

                                                                                               /H.Amiel/