Játék az idő múlásáról.
Így nem láthattam a Pécsi Playback Szinháznak a Dominikánus Házban az öregedés titkolt pillanati és fájdalmai, valamint nyílt öröméről szóló történéseit.
Az időskor bennünk eggyé válik a kiszolgáltatottsággal, a magánnyal. Félünk a hatvan feletti esztendőktől, pedig ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei: letisztultság, a számvetések bölcs megfogalmazásai, az idő, a nyugalom felértékelődése, az élet szépségeinek az apróságokban rejlő észrevétele, no és a család, igaz barátok szeretete.
Hogy miként készüljünk erre az utolsó évtizedekre kaphattam volna néhány jó tanácsot.
Remélni szeretném, hogy lesz ismétlése. De ha nyugdíjas társaim között van valaki, aki látta az előadást, szívesen venném, ha megosztaná - akár e blogban történő kommenten keresztül is - élményeit velünk, velem is.