Blogírásom befejezem.

Úgy érzem tévedtem, túlértékeltem önmagam. Valahol elrontottam. Azt hittem, hogy nyugdíjas társaim közül lesznek, akik majd hozzászólnak, bekapcsolódnak, jó tanácsokat fognak  adni.  Nem így történt.

Pozitív gondolkodásommal úgy nyugtatom magam, hogy számos olyan honlap van, ahol az időskorúakkal szakemberek foglalkoznak. Ezt a blogot pedig egy 70-en túli nyugdíjas szerkesztette.

Kívánok  - már aki idetéved  - jó egészséget és hasznos időtöltést úgy az internet-, mint a való világban.

2007.dec.3.                       Naplemente.

Lassan finiséhez érkezünk a karácsonyi
bevásárlásainknak. Melynek célja a szép, boldog karácsony este.

Amikor csak időnk engedi, bolyongunk a városban, nézzük a kirakatokat, méghozzá úgy, ahogy a vendéglátói étlapot szoktuk: előbb az árakat, aztán a hozzá tartozó árút. S míg a karácsonyi lámpafüzérek sárga fényében járjuk a várost, bizony be-be kukkantunk az utunkba eső használtruhaüzletekbe  /már a szükség hozta megszokásból is/. Mert ugyebár, magunknak ott szoktunk beszerezni a szebbnél szebb holand, svájci, angol tisztított szoknyákat, pulikat, stb. persze kilós áron! És mit ad Isten  ÉPPEN MOST TALÁLJUK MEG azt a blézert, amit egy éve keresünk. Fel is próbáljuk, tökéletes,  de mi csak állunk a tükör előtt, hiszen nem hozhatunk elhamarkodott döntést.   Ha megvennénk, hozzá kellene nyúlni a karácsonyi pénzhez.  És örömünket máris elrontja a lelkiismeretfurdalás. MICSODA EGY ŐNZŐ NAGYMAMA VAGYOK!  És már ki is fordulok a "kis üzletemből" .Tovább megyek, de gyorsan.

December közepére az apránként vásárólt dolgok már ott lapulnak a szekrény mélyén. Mindegyik ajándékpapirba csomagolva, amit leszedtünk egy régebbi - kapott - virágcsokorról és a megőrzőtt színes szalagokkal szépen átkötve várakoznak a nagy napra.

Most már csak a piaci vásárlás van vissza. Mit vegyünk, mit főzzünk??  Egyáltalán ki ül az idén a mi karácsonyi asztalunkhoz?? Vagy elég lesz egy ág is??  Azt hiszem  IGEN.  Aztán néhány gyertyát kell még vennünk, hogy karácsony délelőttjén kivihessük a temetőbe.

Mert a karácsony már elköltözött tőlünk. Nem a gyerekek jönnek hozzánk, mi megyünk hozzájuk. /Reméljük./  Nem, nem fogjuk nézni az órát, nem idegeskedünk, nem fogunk az ablak előtt állni, hiszen már nincs kit várni.  A karácsony már a gyerekekhez költözött. Igy a mi karácsonyunk is.  Ott lesz a feldíszitett fenyőfa, alatta a sok meglepetést tartogató csomag - ott az öröm. /Legalább is ebben reménykedünk./

És eljön a gyertyagyújtás, a Menyből az angyal és vele együtt az emlékezés ideje. Ölelés, puszi, boldog karácsonyt!  Mi idősek kissé szégyenlősen letöröljük könnyeinket, hiszen olyan sok elmúlt karácsony van már mögöttünk.

Kezdődik az ajándék-bontás. Figyelünk: örülnek-e az ajándékainknak?  De ne felejtsük, ők is figyelnek, hogy vajjon mi örülünk-e?

Hát örüljünk, akkor is ha nem azt kaptunk, amit kértünk és szükség is lett volna rá, akkor is ha tavalyelőtt ugyenezt kaptuk.   De soha ne mondjuk, hogy ugyan már, nem kellett volna ennyi pénzt kiadni, ne mondjuk azt, hogy hova is veszek fel én ilyen sálat, stb. Ne ajánlgassuk frissiben a lányunknak, menyünknek, hogy ez inkább neked való kedvesem. Inkább kanyarítsuk a nyakunkba, álljunk a tükör elé és kissé kacéran /hadd mosolyogjanak az unokáink/ örüljünk neki, hiszen örömet akartak szerezni vele.

Hetekig készülünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most elérkezett. Együtt vagyunk a mieinkkel.   Szép lehet ez az ünnep, de törékeny is mint a finom  üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá !

Tessék  mosolyogni! Szívből, lehet, hogy az unokánk éppen az új digi-masinájával készít egy felvételt. Amit ha késő este hazaértünk, odatehetjük a saját kis fenyőágunk alá. Elalvásunk előtt még átfuthat rajtunk egy gondolat, vajjon a következő karácsonykor velük lehetünk-e még?

/ui:Janikovszky Éva irásából válogattam/

Az időskori életminőség legfontosabb tényezői:

1. Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett öregedési minta.

2. Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye.

3. A kapacitás beszűkülésével járó öregedés azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód-adaptáció.

4. Az idősek azért betegek, mert szervezetükben kóros folyamatok alakultak ki és nem azért mert idősek.

5. Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában az egész szervezet rendszerének legérzékenyebb, ill. legsérülékenyebb "lácszemét" érinti. Ennek felismerése meghatározza az ellátás programját.

6. Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5  I" probléma: az Immobilitás, Inkotencia, Intelektuális hanyatlás, Instabilitás,Iatrogenia /mozgásbeszűkülés, vizelettartási zavarok, test-egyensúlyi zavarok, szellemi változás és az orvosi ártalom/.

7. Mivel több működés belső egyensúlya gyakran egyidejűleg változik meg, a többféle panasz megjelenésével is egyidejűleg kell számolnunk.

8. Több olyan tünet, amely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, jelenség.

9. Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle betegség is meghúzódhat, ezért az  érékelésénél és a diagnózisnál ezt is figyelembe kell venni.

10. Az idősebbeknél  - a már emlitett jellegzetességek miatt - a diagnosztikai, a terápiás, a rehabilitációs stratégiánál ezeket figyelembe kell venni.

"A személyiség sem mindegy" a cikk megtalálható az 50plusz.hu weboldalon.

Közeleg a Halottak napja. Ilyenkor nincs olyan ember, aki fel ne keresné elhúnyt szerettei végső nyughelyét.

Az elmúlt héten lehetőségem volt megtekinteni Pécsett a világörökség részéhez tartozó Cella  Septichora Ókeresztény  sírépítményét.

A hétkaréjos későrómai épület a 4. században épült.   4 – 6 méter mélységben láthattuk a falakat, melyek néhol 2 méter magasan is megmaradtak.

Érdekesnek találtuk a Péter-Pál sírkamrát.  Melynek kifestet falait, és a dongaboltozatát csodálhattuk meg.

A Korsós sírkamra nevét egy falba mélyített fülkében látható kancsó és pohárábrázolásról kapta.  Az oldalfalakat geometrikus és növényi ornamentikából álló díszítés borítja.

Megismerhettük az egykori temetkezési szokásokat.   Egy szarkofágban látható volt egy viszonylag éppen maradt csontváz is.

A kiállítási központ épület egy részének tetőszerkezetét vastag, átlátszó üvegborítás fedi,  -amelyen, a felszínen közlekedni is lehet.

Fentieken kívül az idegenvezetőtől részletes beszámolót kaptunk, úgy a feltárási munkálatokról, mint a III,  XIX,  XX számú sírkamrákról,  és nem utolsó sorban a nyolcszögletű sírkápolnáról is.

.

.

.

.

A nyugdíjas belépő ára 600.-ft volt, de úgy éreztük, hogy a közel 80 perces földalatti sétánk alatt látott érdekességek megismerése még a nyugdíjas korosztály számára is hasznos időtöltés volt.

Életünk  legszebb pillanatai közzé tartozik, amikor megszületik az első unoka.
Jó esetben követi őt a második, néha ennél több is.

Majd jönnek az ált. iskolás évek. Amikor mi nagyszülők - néha hamis illúziókat kergetve -   már tervezzük az ő jövőjüket.   Nem is olyan ritka eset, amikor túlértékeljük őket.   Hiszen a MI unokánk a legszebb, a legokosabb lehet csak.

Sajnos nem kevés azon nagyszülők száma, aki anyagi, sőt fizikai erején felül is túlvállalja önmagát.

Véleményem szerint saját gyermekünk nevelési elveibe ne avatkozzunk be. Természetes beszéljük meg velük, ha mi nem találunk valamit rendben, vagy másként látunk egyes dolgokat. Csak közös egyetértésben lehet biztosítani, a mi unokánk, az ő gyerekük jövőjét. Vitatkozni is kell rajta, de ezt soha ne az unoka előtt tegyük meg!

Csakis ezáltal lehet elérni, hogy kiegyensúlyozott, tetteiért felelősséget vállaló felnőtt lesz.

Pedig igazán szép, örömteli csak akkor lesz  majd az unoka-nagyszülői viszony, ha már kiskorában /s ekkor még nekünk is több a fizikai energiánk/ sokat kirándulunk, játszunk vele. Ha nálunk van, esténként mesével meghitté tesszük az együtt töltött napokat.

Nem árt, ha egy-egy alkalommal barátait is meghívjuk. Igy megismerhetjük, hogy milyen társasága van. De ne törjünk pálcát felettük, ha pl. mi túl modernnek ítéljük meg őket, hiszen az élet halad előre, és a mi nagyszüleink is másként érték meg, pl. az akkori farmer - hosszúhaj korszakot.

Fentiekről ne felejtsünk el gyerekünkkel sem beszélgetni. Hiszen közös érdek, hogy az unokánkból milyen felnőtt lesz.

Végezetül:  nem az a lényeg, hogy milyen gyakran jön, de az igen fontos, hogy a nagyszülőknél töltött órák kellemes emléke rögződjön benne. Így biztos, hogy AKARNI fog többször is látogatóba jönni. Soha nem szabad kényszeríteni, mert sündisznócska állásba fog helyezkedni és szúrni fog, ill. bántó kifejezést fog használni. Tiszteljük az ő véleményét és a legkisebb sikerét, értékeljük, DE REÁLISAN.

„A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan

                                  

Játék az idő múlásáról.

Nagyon sajnálom, hogy elkésve került kezembe a Dunántúli Napló október elején megjelent száma.
Ugyanis egy idő óta közösen járatunk 2-3 folyóiratot a barátnőimmel,  aztán csereberéljük, hisz egy nyugdíjasnak okosan kell gazdálkodni  a havi járandóságával.

Így nem láthattam a Pécsi Playback Szinháznak a Dominikánus Házban   az öregedés titkolt pillanati és fájdalmai, valamint nyílt öröméről szóló  történéseit.
Mindannyian  félünk valamiképp az elmúlástól, de talán annál is jobban a lelki, fizikai megöregedéstől, amikor már csak a gondolat van meg, de képtelenek vagyunk végrehajtani az akarat parancsát.

Az időskor bennünk eggyé válik a kiszolgáltatottsággal, a magánnyal.  Félünk a  hatvan feletti esztendőktől, pedig ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei:  letisztultság, a számvetések bölcs megfogalmazásai, az idő, a nyugalom felértékelődése, az élet szépségeinek az apróságokban rejlő észrevétele, no és a család, igaz barátok szeretete.
Hogy miként készüljünk erre az utolsó évtizedekre kaphattam volna néhány jó tanácsot.

Remélni szeretném, hogy lesz ismétlése.  De ha nyugdíjas társaim között van valaki, aki látta az előadást, szívesen venném, ha megosztaná - akár e blogban történő kommenten keresztül  is  -  élményeit velünk, velem is.

Az én miatyánkom.

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó, LÉLEK ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, és reményteljesen fohászkodj.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben.

Mikor magányod ijesztően rászakad,
Mikor kérdésedre választ a csend sem ad,
Mikor körülvesz a durva szavak özöne,
Átkozódik a rossz, merre is van most az Isten?
Ó, Lélek ne csüggedj! Ne roppanj össze.
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, szenteltessék meg a te neved!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek már nem látod hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz a bajban már nincs barát, ki veled törődne.
Ó, LÉLEK ne csüggedj, ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod és mond
Uram, legyen meg a te akaratod!

Mikor életedbe lassan bele fáradsz és
Mikor hited gyengül, - sőt – ellene is támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs sem kedved, sem erőd.
Minden lázadozik benned, hogy tagadd meg ŐT!
Ó, LÉLEK ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel újra a magasba, s hívd Istened:
Uram! SEGÍTS – s bocsásd meg vétkeimet.

Az október 6-i Dunántúli Naplóban olvasható :  

BEZÁRKÓZNAK  ÉS A RÉGI  IDŐKRŐL  ÁLMODOZNAK AZ ÖTVENESEK..

A cikk olvasása után, enyhén szólva felment a vérnyomásom.     Hiszen már az ötven felettieket is úgy jellemzik, hogy…….  ötven felett nem sok remény van a boldogságra……  az életkor előrehaladtával jellemzővé válik a bezárkózás….az idősebbek között legtöbb tévéfüggő…… a nyugdíjasok szívesen szöszmötölnek.

Nem fogadom el ezt az állítást! Véleményem szerint ez össztársadalmi tévhit. Ilyen pesszimista hangvétellel nemigen lehet a derűs időskort elősegíteni.  Így csak a reménytelenség, feleslegesség érzete alakulhat ki, ill. rögződhet az emberben. Széleskörű ismeretségi körömben  - ellentétben a cikkben  leírtakkal -  egész más tapasztalataim vannak.
Mondhatják többen, hogy talán engem szerencsés emberek vesznek körül. De tulajdonképpen mitől is érezheti  magát  szerencsésnek az ember??
Hát…..hm….. elsősorban egyéni hozzáállás kérdése, azaz a mindennapi problémákhoz való  viszonyulás.

- senki sem boldognak, vagy szerencsétlenek  születik  /vitatkozhatunk róla!/
- a szerencsét a hétköznapi dolgokban /sokszor apróságokban/  fel  kell fedezni,
- hinni kell, hogy a rossz után, biztos jönni fog a jó,
- a sikert akár kicsi, vagy nagy, kell  tudni élvezni,
-a szerencse függ a lehetőségektől is, ezért keresd olyan emberek barátságát, akiknek társaságában vidám lehetsz,
- ápold a barátságot, élvezd az együtt töltött időket,
- ne felejtsd el, hogy ne csak várj, hogy kapj, de tudjál adni is /segítséget nyújtani a nálad elesettebbnek, és ilyeneket mindig  találhatsz/,
- szerencsés az az ember, aki saját magában felfedez valamilyen irányú kreativitást és  azt fel  is használja a mindennapokban,
- tanulj meg álmodozni, és álmaidból valósíts  meg  dolgokat, mert nem elég csak akarni valamit, de tenni is kell érte. /ez egy lényeges pontja a  szerencsének./
- állandóan senki sem szerencsés.  Néha kell egy kis szünet is, ezáltal jobban fogjuk élvezni a majd bekövetkező szerencsésebb időszakot

Az alábbi, kissé keserű igazságot tartalmazó aforizma úgy érzem, illik a nyugdíjas korosztályhoz:

                         Aki hallgat, azt elfelejtik,

                         Aki nem halad többé, az hátrál,

                         Aki megáll azt eltapossák.

                         A változatlan állapot a vég kezdete,

                         A halál félelmetes tünete és jósjele.

                                                                                               /H.Amiel/

Alkudozás.        Élet vagy Halál.     /Szakály Éva/

Uram, ma lettem nyolcvanéves, túl gyorsan múltak el az évek,
Még oly sokat szeretnék tenni, úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne, ha tán több időt igényelne,
S egy év nem lenne elegendő, add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni, újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat, megérhetném a nyolcvanhármat

Uram, Te látod a világot, gyorsan jönnek a változások,
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy, esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad, sok újat lát ki élve marad,
Még oly sok minden ide köthet, úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet, a világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat, nem oly sok az a nyolcvanhat!

Tudom, Uram, hogy sokat kértem, hisz oly szép lehet fenn az égben,
S én mégis arról tervezgetek, hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton, el is kések majd sokszor, tudom.
Tudasd velem, ha meggondoltak, betöltöm-e a nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam, emlékeimet regisztráltam,
Mily nagy kár lenne, ha elmennék, mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek, Uram ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet, ha meglátom a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted, s ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy, könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek, hogyha még egyet kérdezhetek,
Tudom ez a kor hajmeresztő, de had legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet, és hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elveszett párom, ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem, de ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól nem félek, megadod a kilencvennégyet?

A korra nincs szabadalom, számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött, akkor lehetnék kilencvenöt

Manapság már hallani olyat, emberekről készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom, segíts át a kilencvenhaton!

Ha még hirtelen meg nem halok, kis vagyonkámmal rendben vagyok
Elég lesz talán még egy évig, kihúzhatnám kilencvenhétig.

Hála Neked, nagy a családunk, még egy pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket?  - ugye ezt mondtad, megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettőt, megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem, tán el sem hiszed, a kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban, a népek azt mondhatják rólam,
„ez aztán igen szép kort ért meg, hisz tegnapelőtt volt száz éves!”

Uram, ez életet Te adod, úgy  veszed el, amint akarod,
Nem is zavarlak többet téged, ne vedd komolyan, amit kérek,
CSAK BESZÉLNI VÁGYTAM VÉLED. …  

 
A mai napon történő bejegyzésem kísérletezés.  Azaz most gyakorlom a  szövegek, képek beillesztését.
Tudom nem egészen tökéletes, de talán éppen ez az, ami megmozgatja ismét az agytekervényeimet.     
Kedves  Nyugdíjas  Társaim ez is egy útja lehet  a napi örömforrásnak. Különösen akkor ha sikerrel jár.
Kedvenc mondásaimhoz tartozott már ifjú koromban is  /de régen is volt/   hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Hát nem adom fel.

Sajnos ezt a hétvégét szobafogságban kellett eltöltenem. /Megfáztam, aztán ebben a korban már egy kis lázat is illik kifeküdni./  Sajnos emiatt nem tarthattam vasárnap du. barátnőimmel.  Igy ők 4-en megtekintették az újonnan megnyílt Zsolnay múzeumot. Este telefonos beszámóikat hallgattam meg.  Ma viszont  HÁLA AZ INTERNETNEK  megnyitottam a www.epulettar.hu-t és  így részletes szöveges, és egy kis /4db.-os/ képsorozatot láthattam.

Nagyon jól sikerült a felújítás,  Pécs városának csodás értékei a Zsolnay gyár alkotásai, művészetnek tartom az egészet. Amint regenerálódom, azonnal felkeresem, hiszen korábban is jártam /többször/ a múzeumban.

Hát látjátok nyugdíjas társaim, nem szabad begubóznunk, meg kell találni mindig a napi, vagy legalábbis a heti örömeinket.

Ha valakinek van javaslata, hogy hol találok több  képet az újjonan megnyílt múzeumról, kérem jelezze.   Köszönöm.

Nagyon szép őszi napokat hozott a szeptember.   Szerencsés az az ember, aki élvezni is tudta. Mi éltünk a lehetőséggel. Péntek reggel összepakoltunk és irány "Réka-völgy"  -  ahol az ötös-fogat egyik tagjának van egy kis alpesi jellegű nyaralója. Nem először jártunk ott és reméljük, hogy még sokszor lesz lehetőségünk hozzá. A mi baráti társaságunk kb. már 35 éve összetart. Sajnos, ma már csak  mi asszonyok maradtunk. Mindig fel-fel emlegetjük a régi időket, de most maradok a jelennél.

Megérkezésünk után ki-ki a saját, megszokott feladatához kezdett.  Így már 13 órakor a napfényes teraszon, szépen terített asztalról fogyasztottuk el az ebédet.

A Rékában eltöltött 5 napot  "menetrendszerűen"  használtuk fel.  Reggeli után 1 óra séta, ebéd után 1 óra napfürdőzés  szundizással egybekötve.   Egyik délután elmentünk Óbányára a pisztrángos tóhoz. Jártunk a híres óbányai fazekasoknál, ahol sajnos már cserép virágtartót nem készítenek, helyettük csip-csup /néha giccses/ ajándéktárgyakat. Vasárnap délután átautóztunk Bonyhádra. Hétfő délután pedig a mecseknádasdi pincesort jártuk végig, ez elég fárasztó "túra" volt.  Ámultunk a "modern kori, villának is beillő"  pincéken. Vacsora után pedig 3-4 órán keresztül  rabló römit játszottunk.

A táj nyújtotta szépségről, nyugalmáról  nem írok, helyette közlöm a webcímet, és aki szeretne bővebben tudni a Mecsek ezen gyöngyszeméről az  ott  részletes tájékoztatót találhat. www.geocaching.hu

Amikor a netten keresgéltem  - örömömre -  egy régi régi ismerősöm emlékére szerkesztett blogot fedeztem fel.    Érdemes megnézni,  egy nagyszerű ember életútja és sok-sok vers található benne.  /fallerjancsi.freeblog.hu/   Írásai e táj hangulatát adják vissza,  Ő is nagyon szerette a rigó-füttyös reggeleket.

.............

Az alábbi vers szóljon azokhoz, akik nem, ill. csak nehezen tudnak örülni. Gondoljanak arra, hogy az öröm forrása saját magunkban rejlik, csak fel kell fedezni.

     Bíztató.   /Rajki Miklós/

Bíztatlak: Örülj!     Örülj a világnak,  örülj a kinyíló virágnak,   örülj a rikkantó madárnak.

A zöldlombos erdőnek,   a viruló mezőnek.     Örülj a hasadó hajnalnak,  éjben az égen ragyogó csillagnak   a szép napra ébredő reggelnek. 

A neked köszönő embernek,  s minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak, a hozzád szóló szavaknak,  örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,  ha  valahol éppen terád várnak.

Örülj, ha megfogják a kezedet, tanítsd meg örülni a gyermeked.   Örülj és te is tárd ki szívedet.

Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,  a fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak,  nyáron a rekkenő melegnek,  télen a hóval borított hegyeknek.

Örülj, ha jön egy zivatar,  ha örülsz, akkor nem zavar.    Örülj a felhangzó zenének, örülj minden csendes estének.

Örülj minden örömnek, hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz.

Örülj, ha valakivel még törődhetsz.     Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér, és örömöt adj minden kicsi örömért!

Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok.

/Ui:  azért egy-pár kép mégis csatolva Réka-völgyről./                     

Réka szobor

Etelka forrás 1.

Etelka

forrás 2.

Rékavölgyi részletek:

Az ember élete két körben zajlik le,  a családban és a munkahelyen.

Nyugdíjbavonulás után általában két együttélési forma alakul ki:

a./ felnötté vált gyerekeinkkel egy lakásban élni, vagy

b./ szerencsés esetben külön-külön önálló életet élve.

Az első esetben sokkal hamarabb feleslegessé válóvá érezhetjük magunkat. Az idősödő ember úgy érzi azzal, hogy kicsöppent az élet forgatagából alacsonyabb rendü valaki lett.     És ekkor követi el azt a  nagy hibát /mivel több szabad idővel rendelkezik/, hogy  a "fiatalokat"  elkezdi bírálni.        A korábbi  munkahelyi felelősségérzetet felváltja a velük együttélőkön való uralkodás kényszerérzete.      Nagyon gyorsan megsértődünk, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy  "MI"  akarjuk..     Szeretjük félremagyarázni  az eseményeket.   Bánjunk óvatosan azzal a mottóval: ...ezt én  így szoktam csinálni!..

Helyes lenne időközönként saját énünket is kritika tárgyává tenni!!! Vegyük tudomásul, hogy át kell adni otthon is a vezető szerepet a velünk együttélő fiataloknak. Hiszen mi is átéltük a mi szüleinkkel a "nézeteltérések"-ből fakadó korszakot. Gondoljunk erre és legalább PRÓBÁLJUK  meg a különböző panaszainkat ne felnagyítva érzékelni, és amíg csak lehet, a lelkinyugalom, békesség megőrzése legyen a célunk.

Szerencsésebb az az esett, amikor a fiatalok már évekkel korábban elhagyták a családi fészket. Igy ketten maradtunk a  TÁRSUNKKAL.    /Nyugd.házaspárok c.alatt írtam erről./    Töltsük ki  EGYÜTT, hasznosan a hátralévő időszakot.

Helyesen cselekszik az a nyugd.pár, akik rendszeresen beiktatnak  /de nem erőszakkal/  közös hétvégi ebédeket.   De itt sem árt figyelni arra, hogy az ne mindig csak a gyerekeknél, vagy  a szülőknél történjen.     Legyünk elégedettek 2-3 kellemesen, együtt eltöltött órával.          A boldogságnak egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.  Pedig a meghitt pillanatok jobban elősegítik a derüs, idősödő embernek való megmaradásunkat.   Legyünk jó indulatúak, leljük kedvünket a fiatalok naponta megvívott problémáinak sikerré vállásában.  Hiszen mi már tudjuk azt, hogy minden árnyék után volt, van és lesz fény is.

          "Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak.

            Ne a szavad, hanem a lényed legyen a prédikációd."

                                                                  /H.Amiel./

/a nagyszülő
-unoka kapcsolatról egy másik alkalommal írok./

Testünk elöregedése, lassú folyamat, alattomosan jön. Hiszen fokozatosan változik meg a haj színe, bőrünkön szaporodnak a redők,  csökken az izomzat hajlékonysága, elengedhetetlenné válik a szemüveghordás, stb..

Néha már nem is szeretünk tükörbe nézni.   Ez igen helytelen, mert aki nap, mint nap látja a változást az fokozatosan meg is szokja.

Nem helyes mindenáron küzdeni az öregedés külső, - látható - elváltozásaival szemben.  Nevetségessé is válhatunk, ha pl. az öltözködésünket túlzottan fiatalossá tesszük.

Törekedjünk a LÉLEK  fiatalságának megőrzésére:

       a./ próbáljuk kiegyensúlyozottan a hétköznapjainkat eltölteni. /humor, pozítiv gondolkodás, nyugalom segíthet hozzá./

        b./   mozogjunk:   rendszeres séta, ismétlődő kisebb kirándulásokat is beiktathatunk napjainkba.   Ezáltal szélesebb lesz a baráti körünk. A kapcsolattartáson keresztül jobban boldogulhatunk napi problémáinkban.

         c./  keressünk elfoglaltságot:   rejtvényfejtés, nyelvtanulás, vagy a számitógépvilág megismerése, ki-ki a hozzá legközelebb álló érdeklődési körének megfelelően.     Az internethasználat megismerésére  /ez veszőparipám/  szerencsére ma már egyre több helyen van az idősebb korosztály számára is lehetőség.      Azok a  NETNAGYIK  akik ezt a lehtőséget nem hagyják ki, állítom, hogy lassabban öregszenek, hisz a világ dolgai  iránt való érdeklődésükkel felfrissülnek. /képben vannak/

Tehát éljük meg bátran a szépkorúak "naplementéjét".

                Az Élet Himnusza.     

Az élet egyetlen esély, tehát vegyük komolyan.     Az élet szépség, hát csodáljuk meg.

Az élet boldogságot is adhat, ízleljük meg.   Az élet lehet álom, de tegyük valósággá.

Az élet kihívás, hát fogadjuk el.     Az élet kötelesség,  teljesítsük!

Az élet néha játék, hát játsszuk el.    Az élet érték, vigyázzunk nagyon rá.

Az élet vagyon is lehet, hát használjuk jól fel.    Az élet titok, fejtsük meg.

Az élet ígéret, teljesítsük.       Az élet szomorúság is lehet, hát győzzük le!

Az élet küzdelem, harcoljuk meg.   Az élet kaland, vállaljuk fel.

Az élet jutalom,  érdemeljük hát ki.

Amikor már férj-feleség nyugdíjasként él egymás mellett, nagyon kell vigyázni, hogy ki ne alakuljon az egymással szembeni elhidegülés.      Ugye milyen ridegnek tünik ez a szó ELHIDEGÜLÉS??    De gondoljátok át és ha őszinték vagytok magatokhoz, akkor elismeritek, hogy bizony,  sajnos  gyakori jelenség.

Hiszen mindketten kicsöppentettek az élet forgatából, új időszámítás kezdődött napjaitokban.  Megszűnt a már évtizedek alatt rutinná vált életritmus.  Nincs munkahelyi kötelesség-, felelősségérzet.  A haszontalanság érzése kezd eluralkodni rajtatok.  Hiányoznak a munkatársak, stb.

A korábbi egymással szembeni életforma is megváltozott.   Most már a nap 24 órája elsősorban férj-feleség között telik el.     És ezt az időt kellene kizárólag egymás számára kellemessé tenni!!!

Az idő múlását nem tétlenséggel, - amikor csak vánszorog az idő mellettünk, hanem  TEVÉKENYSÉGGEL KELL MEGTÖLTENI!

Ez nem is olyan könnyű.  Különösen akkor nehéz, ha nincs azonos érdeklődési kör, - ami származhat a korábbi szakmai, munkahelyi egymástól való eltérésből is. Pl. temészettel foglalkozó, eü.-ben dolgozó, hivatali alkalmazott, tervező-, művészet, termelési feladatot ellátók, stb.-ből adódó különbségekből.

Amikor a munkahelyből adódó kötöttségek megszünnek, nagyon tudatosan kell egymásra figyelni a házaspároknak.   Ha ezt elmulasztják nem lesz számukra derűs öregkor.

Ügyeljetek az alapvető 3 dologra:

      1./ Egymásra figyelés.  /Nem közönnyel szemlélni a másik fél úgynevezett hobbyját./

       2./ Megbecsülés. Értékelni kell a társ minden rezzenését. /Hiszen évtizedes munka melletti együttlét után, amire akkor nem volt idő, most kell  - kellene - bepótolni./

      3./ Kompromisszum kötés. Melyet elsősorban esténként a napközi vitás helyzetek meg-, átbeszélésen keresztül meg kell oldani.

Ne feledjétek soha el, hogy a nyugdíjba vonulással kérlelhetlenül bekövetkezett az az idő, amikor már leginkább csak egymásra számíthattok.  JÓBAN ÉS ROSSZBAN EGYARÁNT.  Ekkor csak együtt tudjátok bíztositni a harmonikus öregkort.  /A családtagok szerepéről később fogok majd írni./  Szánjatok rá  IDŐT, hogy most még együtt felfedezhessétek a hétköznapokban is rejlő új, szép dolgokat.

         "...Az emberek csak akkor tudják meg, valójában mire is van szükségük,

             amikor már nincs meg semmijük."            /Karl Bunsch/

Fenti írásomat gondolatébresztőnek szántam azoknak, akik még társukkal együtt tölthetik a majdan semmibe vesző napjaikat!

Olyan igazi "vénasszonyos" nyári napon /IX.14.-én/ kirándultunk a Nyugd.egyesület 73 tagjával.

Felkerestük Martonvásáron a Beethowen múzeumot /1958-ban létesült/, majd sétáltunk a csodálatos, napfényeben úszó parkban.  /bővebben: www.iranymagyarorszag.hu/

Majd Kápolnásnyéken megtekintettük Vörösmarty Emlékházat, megismertük a szózat költőjének életútját.   Többek között olvashattuk  Liszt Ferenchez írt levelét:

             "Hirhedett zenésze e világnak, bárhova juss mindig hű rokon!

              Van-e hangod e beteg hazának a velőket rázó húrokon?

              Van-e hangod, szív háborgatója?

              Van-e hangod láncnak alkotója?

              Sors és büneink a százados baj, melynek elzsibbasztó súlya nyom.

              Ennek láncain élt  a csüggedt faj.

              S üdve lőn a tettettlen nyugalom.

              S ha néha felforrt a vérpálya, láz betegnek volt az hiú csatája."

Du.-án ellátogattunk a sukorói ref.templomba, mely színhelye volt a pákozdi csata stratégiai megbeszélésnek.  /Báthory, Görgey, Varsányi, Xantus, stb.részvevőkkel./

Onnan Pákozdra mentünk, ahol az 1848-as Emlékmúzeumban digitális vezérlő terepasztalon láthattuk /hallhattuk/ az 1848-49-es szabadságharc eseményeit. Az egykori 40.000 fős horvát csapatot Jelasics tábornok vezetésével, itt győzte le a 15.000 fős magyar honvédség, akiknek vezetője  Mága János volt.  Igy sikerült 1848,szept.28.-án megállítani, hogy Jelesics katonáival elfoglalhassa Budepestet.

A pákozdi csata emlékére az alábbi sorokat Kossuth Lajos írta:

           "A gyengének békéje,  kegyelemtől függ,

             az erős békéje bíztosítékát magában hordja."

/bővebben: olvasható  hu.wikipedia.org./wiki /

Kirándulásunkat Gárdonyban fejeztük be, ahol az  Egri csillagok és még sok ismert regény írója  Gárdonyi Géza született.

Nyugdíjas Társaim örülnék, ha hozzászólnátok, kiegészítenétek eddigi és jővőben témáimat.

Vezérelveim közé tartozik, hogy mindig kell célt, eszközt keresni   - a mindennapjaink lehetőségeihez mérten, a tovatünő napok megszépítéséhez.     Ne zárkozzunk önmagunkba, hisz idős korban a "beszélgetés" lehet az egyik legfontosabb dolog, ami segítséget nyújt a nem mindig  EGYSZERŰ  szépkorúak napjaihoz.

Pécs,2oo7.szept.15.     

Egy mosoly semmibe sem kerül, de értéke óriási.   Gazdaggá teszi azt, aki kapja, s az sem lesz szegényebb, aki adja.

Csupán egy pillanatig tart,  de  emléke néha örök.

Nincs oly gazdag ember, hogy ne adhassa, s nincs oly szegény, hogy ki ne érdemelhesse.

A jókedv tűzhelye,  támasz a munkában,  érezhető jele a barátságnak.  Egy mosoly nem fáraszt el, de visszaaadja a bátorságot  a csüggedőnek.

Nem lehet vásárolni, sem kölcsön kérni, mert ez olyan dolog, aminek nincs  értéke,   csak  abban  a pillanatban, amikor adják és kapják.

Ha találkozol néha valakivel, aki nem tud mosolyogni,  légy nemes, nagylelkű, adjál a tiédből,  mert semmi nem lehet oly szükséges, mint egy  MOSOLY, annak aki képes adni másoknak.

/Mohandas Kamarcsand Gandhi/                      

Aki a nyugdíjazás tényét normális folyamatnak tekinti és igyekszik a jókedvét megőrizni, az sokkal lassabban öregszik! Vigyáznunk kell arra, hogy sem környezetünknek, sem önmagunk terhére ne váljunk.   Mondogassuk magunknak sokszor......engem az öregedés időelőtt nem győz le!    Fektessünk több súlyt a humorra, a nevetésre. "Életünk napjai közül egyik sem annyira kárbaveszett, mint az, amelyen nem nevettünk" /Chamfort/

Persze az idő kerekét nem lehet megállítani, de az öregedés gyorsaságát igen, tudatosan kell befolyásolni, hogy minél tovább minőségi életét élhessünk, addig amig a visszavonhatatlanság bekövekezik.

Az ember lelkiállapotára kihat, már a nevetést előidéző mulatságos helyzet is. Ez az amit a központi idegrendszer, az agy megfelelő reakciója következményeként nevetésre ingerel. Bizonyitott tény, hogy a nevetés kedvezően hat az ember - úgyszólván -  minden szervére. A nevetés  /de még egy mosoly is/ izomösszehúzódást idéz elő. Ezáltal mozgásba kerül az arc-, a nyak-, a gége-, hasizom, stb.  És ez olyan mintha egészséges tornát végeznénk, mely be- és kilégzéssel társul. Ilyenkor a vérkeringés is gyorsabbá válik, ami minden élettani folyamatra kedvezően hat.  Ezzel szemben az állandó lelki feszültség elősegíti a magas vérnyomást, szívinfarktust,  a gyomorfekély kialakulását.    Oldódjunk fel legalábbis akarjunk -  mert ha felszabadultan élünk, meghosszabbíthatjuk életkorunkat, kellemessé tehetjük magunk és környezetünk életét.

Az öregedés a természet rendje, más mint az ifjúkor. Hiszen más az életfrissítő tavasz és más a hervadásában ez elmúlásra emlékeztető ősz. De benne is megtalálható a szépség. Ne féljünk tőle!   Ha elértük a magas kort, igyekezzünk azt széppé, derűssé és hasznossá tenni.  A korral az ember nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is megváltozik.  A nyugdíjazással a rendszeres munka törést szenved, megváltozik az élet üteme, ezt a törésvonalat kell áthidalni.  Az idős éveknek életet kell nyújtani, s nem az éveket toldozgatni. Az öregkor békés lehet,  ha azzá tesszük.  Hiszen az öreg embert nem az évei száma teszi időssé, hanem, hogyan is éli meg napjait.  A tevékenység fontos, nem szabad elszigetelve élnünk.  A szemlélődő életmód sokszor nyomorúságos, így gyakran megeshet, hogy a valóságos bajokat képzeletbeli körülményekkel tetézzük.

Vezessen bennünket  "Fontenelle"  /aki 100 évet élt/ aforizmája:

A boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal.

Pécs,2007.szept.11.